Sokszor teszik fel nekünk a kérdést, hogy miért pusztul el egy hal, vagy éppen miért olyan a halak szája amilyen. A válasz nem egyszerű, számtalan tényezője van. Függ a horgász felszerelésétől, a képességtől amivel azokat használni is tudja, és természetesen a halakkal való kíméletes bánásmódtól. Hiszen nem elég az ha szeretünk horgászni, tudnunk is kell, hogy mit miért csinálunk a parton.

Közeledik a nyár, az idő melegszik, egyre többen töltik a szabadidejüket horgászattal. És milyen a horgász? Szeret (mindenáron) büszkélkedni a fogásaival. Szeretnénk útmutatót nyújtani azoknak, akik fényképet akarnak róla készíteni a kezünkben tartva.

Lássuk a legfontosabbakat pontokba szedve:

– A hal helyes tartása: Mindenképpen guggolva vagy térdelve, félkarhossz távolságban a testünktől eltartva, vízszintesen, benedvesített halmatrac vagy bölcső felett emeljük a halat mellmagasságig, ujjaink közé fogva a farokalatti és a mellúszókat.

– Soha nem nyúlunk a kopoltyúba, mert a kopoltyúlemezek sérülése a hal pusztulását okozhatja!

– 40 fokok vannak, folyamatosan bő vízzel locsolni kell a bölcsőt és a halat is! Folyamatosan tartsuk nedvesen a hal testét, ezzel óvjuk a bőrét védő nyálkahártyát! 

– Halat letárolni tilos, gyors (1-2 perc maximum) fotó után azonnal vissza kell engedni, ha nem hagyja magát, akkor fotó nélkül, a bölcsőben lefotózva. Ilyen melegben ez a minimum! Mindig a lehető legkevesebb ideig tartsuk parton a halat, az ő érdekeit tartsuk szem előtt, hogy másoknak is örömöt okozhasson a megfogása!

– Egy nyugtalan hal még a profik kezéből is kicsúszhat, ilyenkor magunk felé billentve akadályozzuk meg az esetleges leesést, sérülést!

– A visszaengedés természetesen mérlegelőszákkal történjen, sohasem sétálunk kezünkben a hallal a vízig!